2016. július 5., kedd

2. fejezet - A fekete alakkal való megismerkedés...


Niki


Azóta is az ablakban levő alakra gondolok. Vajon mióta figyel? Próbálom megtalálni rá a választ de semmi elképzelésem sincs. Mindenesetre megijedtem tőle tegnap este. Úgy döntöttem, hogy "nyárisuliba" fogok járni. Csak, hogy ne unatkozzak annyira a nyáron. Ma megyek intézni a papírokat. Reggel az első teendőm az volt, hogy sulit nézzek a közelbe. Találtam is egyet, ami tánccal, rajzolással és énekléssel foglalkozik. Mivel jól tudok énekelni, vagyis szerintem, oda fogok jelentkezni. Befejeztem a reggelit és elpakoltam. Eszembe jutott, hogy ma szemetes nap van ,ha jól emlékszem, ezért ki kell vinnem ami a kukában van. Megfogtam a szemeteszsákot és elindultam az ajtó felé. Amikor kiértem a kocsibejáróhoz szembetaláltam magam egy fiatal sráccal aki a kocsibejárón szobrozott. Megindult felém, én pedig egy automatikus lépést tettem hátrafelé. A srác elmosolyodott és megállt ő is.

- Ne haragudj, hogy megijesztettelek nem állt szándékomban, csak köszönni szerettem volna. - mosolygott tovább. 



- Jajj, de pofátlan vagyok... Hadd mutatkozzam be. A nevem Farkas Dániel. De, hívj csak Deninek. 

- Öhm szia! - mosolyodtam el én is. - Az én nevem Mátyás Nikolett, vagyis Niki. 

- És hogy kerülsz ide? Ha szabad megkérdezni. Már rég nem láttam életet ebben a házban. 

- A barátnőm háza, én csak a nyárra vagyok elszállásolva itt. -néztem egy darabig és beugrott... - Te.. te a szomszédba laksz? - kérdeztem meg.

- De. Igen.. honnan tudod? - kérdezte meglepődve.

Abban a pillanatban elejtettem a szemetet, és világossá vált, hogy ő leskelődött utánam tegnap este.

- Te figyeltél engem az ablakból tegnap? Mert csak, hogy tudd megijesztettél. - mondtam neki indulatosan. 

- Bocsánat nem akartalak megijeszteni, csak elbambultam. - mondta megbánóan. 

- Viszont nekem mennem kell, mert még el kell intézzek néhány dolgot. - felvettem a szemetet és kidobtam, elköszöntem és bementem a házba.

Nem is olyan rossz.. - gondoltam. Sötétbarna szem és haj, gyönyörű mosoly, és izmos testalkat... Ja, és a szomszédomba lakik. Nem is lehetne jobb! 

Majd  megismerem jobban, de most rohanok, mert el fogok késni. 


                                               DENI

Amikor felkeltem elkészítettem a reggeli teámat és leültem az asztalhoz a vizsgaanyagommal. Ez már mindennapi rutinommá vált amióta nyár van. Még így is egy csomó dolgom lenne, de most erre kell összpontosítanom. Szeptemberben lesz a zenei vizsgám a suliban. Addig még meg kell tanuljam a tételeim különben ennyi volt a zenei karrieremnek. Nyáron is fogok járni, hogy jobban menjen. Már kapcsoltam volna ki a gépet amikor felvillant a MSN ablak. A bátyám volt az Peti: 

Peti: Szia öcskös! Nem zavarok? 

Deni: Szia! Nem dehogy mondjad nyugodtan..

Peti: Az a kérdésem lenne, hogy nem költözhetnék oda egy kis időre? Megint összevesztem Vanival. De ha zavarlak akkor megyek máshova. :) 

Már megint összevesztek. Ez nem kapcsolat ahol minden héten veszekedés van. De már többször nem mondom el neki majd rájön...  

Deni: Nem zavarsz gyere nyugodtan.. Úgyis a vizsgámra kell koncentrálnom. Majd segítesz egy kicsit legalább. :) 

Peti egy híres zenei producer Pesten. Amikor kész leszek a vizsgáimmal és befejeztem a sulit, azt terveztem, hogy felköltözök Pestre és rendesen elkezdem a zenélést. 

Peti: Köszi! Mikor mehetek? 

Deni: Amikor van időd, de délután három után mert addig suliba vagyok. 

Peti: Rendben! Akkor kedd? 

Deni: Nekem jó.

Peti: Köszi öcskös jövök neked egyel. :) 

Deni: Ezt majd megbeszéljük. Most megyek. Akkor majd kedden. Szia! 

Peti: Majd kedden... Szia öcskös! 

Kikapcsoltam a gépet és elhatároztam, hogy átmegyek a szomszédba köszönni. Amikor a kocsibehajtóra értem, nyílt az ajtó és ő lépett ki rajta, meglepett fejet vágva. Bemutatkoztam majd a felismerés suhant át az arcán. Tudtam, hogy kukkolónak néz. Bocsánatot kértem, de mennie kellett ezért visszabattyogtam a házba. Egész délelőtt rajta gondolkodtam. Hosszú szőke haj, gyönyörű kék szem. Nagyon szép alakja van és a mosolya... a mosolya leírhatatlan.
 Azt hiszem megtetszett ez a lány. Elintéztem még pár dolgot, utána visszatértem a vizsgaanyagomhoz. Még vannak tételeim ezért  éjjel-nappal tanulnom kellene, de amióta itt van Ő vagyis Niki azóta csak rá gondolok. A gondolatmenetemet a csengő akasztotta félbe. 


                                                NIKI

A suliba érve csak bámultam a nagy folyosókat amikben el lehet tévedni. Odaléptem a recepcióhoz ahol egy idős hölgy ült. A legkedvesebbik hangnememben szólítottam meg: 

-Jó napot! Az irodát keresem. Megtudja mondani, hogy merre találom? - kérdeztem félősen.

Morgott valamit az orra alatt, majd rám nézett.

-Első emelet, harmadik folyosó vége. - mondta mogorván.

Valami azt súgja, hogy nem leszek jóba vele.
Felbattyogtam a végtelennek tűnő lépcsőn és mentem amerre mondta. Egy nagy szárnyas ajtóhoz érve megálltam és körbenéztem, hátha kivan írva, hogy iroda vagy valami... Sehol semmi és senki ezért belöktem az ajtó egyik oldalát és újra egy folyosón találtam magam ami egy kicsit kisebb volt az előzőknél. A bal oldalról hangos beszéd szűrődött ki ezért bekopogtam. Egy fiatal nő nyitott ajtót.

-Szia! Segíthetek valamibe? -kérdezte kedvesen

-Jó napot az igazgató urat keresem.

-Az az ajtó ott szemben. - mutatott az ajtóra.

-Köszönöm! - mondtam és bekopogtam azon az ajtón is.

-Tessék. - Hallottam bentről a hangját, egy középkorban levő férfi hangját.

Benyitottam és jól tippeltem. Olyan 40-45 körüli hapsi ült a székben a papírjai fölé görnyedve.

-Jó napot! Mátyás Nikolett vagyok. - mutatkoztam be.

-Jó napot! Újvölgyi István vagyok. Miben segíthetek? 

-Be szeretnék iratkozni az iskolába, ha lehetséges.

-Persze melyik szakára szeretne járni? - kérdezte.

-A zene tagozatra. - feleltem illedelmesen - ugye nyáron is van ez a program? 

-Igen  természetesen van. 

Elrendeztük a papírokat és felvette az adataimat. Ha minden igaz akkor már hétfőn kezdhetek is. Ez egy külön nyári osztály és azt mondta, hogy nem leszek egyedül. Amikor hazaértem és lepakoltam a cuccaim, úgy döntöttem, hogy átnézek Denihez mert csak úgy elrohantam a délelőtt..

                            
                                                DENI

Amikor kinyitottam az ajtót egy kicsit meglepődtem. Nikit találtam a küszöbön. 

-Szia! Bejöhetek? Gondoltam köszönök rendesen mivel úgy neked estem reggel, meg sietnem is kellett.

-Szia gyere persze - mondtam, majd elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni rajta. - Ülj csak le a konyhában. Kérsz valamit inni? Jajj bocsi már pakolom is el az asztalról a papírokat...

-Egy pohár víz jól esne. - mondta, majd elkezdte a tételeim olvasgatni.  - Zenéből vizsgázol? 

-Öhm hát igazából majd szeptemberben, de már most elkezdtem tanulni őket, hogy akkor ne keljen olyan sokat. Nyáron is menni fogok, hogy jobban menjen. - mondtam, erre felkapta a fejét.

-Igen? Melyik iskolába? - kérdezte.

-Nem messze van innen egy zenei iskola, abba járok már 2 éve. Indul idén nyáron is ilyen nyári suli féleség. Ez segít nekem jobban felkészülni a vizsgákra. 

-Ó.. Hát én is épp most voltam beiratkozni egy zenei suliba ami nem messze van. Azt hiszem talán a Kodály iskola.. 

Nocsak micsoda meglepetés. Ez a sors vagy a véletlen műve? Pontosan abba a suliba jelentkezett ahol én vagyok.

-Melyik szakra fogsz járni? - kérdeztem, és izgultam hogy mit válaszol.

-Zene szakra, de miért kérdezed? 

-Akkor bemutatom a leendő osztálytársad. - nyújtottam a kezem viccelődve mire ő is nyújtotta a sajátját és megrázta. 

-Oh üdvözlöm - mondta nevetve. 

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán estefele hazament. Nagyon kedves lány. Elmondta hogy az édesapja meghalt amikor kicsi volt, ezért az anyukája nevelte fel. Van egy nővére és egy bátyja Budán. Még tanulni szeretett volna, ezért kiment Coloradoba még tizenkilenc évesen. Most a barátnője házába nyaral aki szintén kint lakik. Gondolkodtam még egy kicsit majd elmentem fürdeni és lefeküdni. Holnap lesz az első napja a suliba.. Kíváncsi vagyok, hogy hogy teljesít. 


                                                       
NIKI


Ahhoz képest hogy még csak most ismerkedtem meg vele, eléggé nyílott volt felém. Elmesélte, hogy huszonhárom éves és van egy testvére. A szülei elváltak és nem volt jó anyagi hátterük ezért tizennyolc évesen a saját lábára kellett állnia ezért ide költözött és munkába állt. Emellett még tanul is. Lényegében majdnem mindent megtudtam róla. Leültem az ágyamra a gépem kíséretében és felléptem MSN-re. Láttam, hogy Kriszti neve mellett zölden világít a pici pötty, ezért ráírtam: 

Niki: Hey csajszikám! 

Kriszti: Szia Niki! 

Niki: Minden rendben van? 

Kriszti: Persze itt minden jó és ott? Milyen érzés távol lenni egy kicsit a házadtól? 

Niki: Már el is felejtettem a gondjaimat, de nem is mondtad, hogy ilyen helyes szomszédod van itt.

Kriszti: Szomszéd? Az a szembe levő ház már évek óta lakatlan. 

Niki: Hát amennyire még nem őrültem bele a munkába, állíthatom hogy egy nagyon helyes pasi lakik ott szemben. 

Kriszti: Rendben, de Niki.. vigyázz! Tudom, hogy felnőtt nő vagy de nem ismersz ott senkit.

Niki: Jól van anyu :D - írtam nevetve.

Kriszti: Na jól van jányom megyek, mert holnap munka.

Niki: Jajj várj, nem is mondtam, beiratkoztam itt egy suliba zene szakra, csak hogy ne unatkozzam annyira a nyáron.

Kriszti: Na ennek igazán örülök. Csak szorgalmasan :)

Niki: Na megyek én is. Vigyázz magadra!!! Jó éjt! :) 

Kriszti: Neked is és te is vigyázz magadra!! :) 

Lecsuktam a laptopot és elmentem fürdeni. Utána beállítottam az ébresztőt hétre, és amint leraktam a telefont már el is aludtam. 


2016. június 13., hétfő

1. fejezet - Költözés és kipakolás


Niki



Amikor megérkeztem Keszthelyre még javában szakadt az eső.



Ez nem lepett meg engem hiszen Coloradó egyik kis városából költöztünk ide ahol folyamatosan, de tényleg napi szinten esett az eső és mindig párás volt a levegő. Amikor megállt a taxi a ház előtt, kipattantam belőle és kinyújtóztattam a végtagjaimat amik elernyedtek a sok utazástól. Kibányáztam a kocsi csomagtartójából a bőröndöm és kifizettem a taxist. Amint elhajtott besiettem a teraszra, hogy ne ázzak tovább. A kulcsaim a táskám legmélyében voltak. Szinte belemásztam az aljába mire megtaláltam.Beleillesztettem a kulcsot a zárba ami hál' Istennek passzolt bele ahogy Kriszti megjósolta. Kriszti gimi óta a legjobb barátnőm. Ő adta kölcsön az egyik házának a kulcsait -jól fizető állása van szóval megteheti- még múltkor amikor arról panaszkodtam neki,hogy milyen jó lenne kiruccanni egy kicsit a nyáron, csak nincs hova menjek. Egyből felajánlotta én pedig éltem a lehetőséggel. 
Megálltam az előszoba közepén és elképedtem. Ahhoz képest hogy kívülről milyen kicsinek tűnik a ház belülről kész palota. Sokkos állapotban álltam ott és csak néztem a  lakást.



Felszaladtam a lépcsőn és végignéztem a két  hálószobás, egy fürdős és dolgozószobás emeletet. Kiválasztottam azt a szobát amelyik szimpatikusabb volt és elkezdtem kipakolni. Pakolás közben eszembe jutott, hogy fel kell hívjam Krisztit, hogy megérkeztem.Kiszámoltam az időeltolódást, majd tárcsáztam a telefonszámát.   


- Igen tessék? - szólt bele egy rekedt és álmos hang a telefonba.

- Szia Kriszti! -üdvözöltem. - Csak annyit szerettem volna mondani, hogy megérkeztem épen... Viszont csajszikám azt el felejtett mondani, hogy ez a ház egy kész palota.

- Dehogy az, csak úgy látod. - nevetett bele a telefonba. 

- Hátha te mondod. - nevettem én is - Viszont mennem kell mivel még egy csomó mindent ki kell pakoljak a bőröndömből.

- Rendben! De tudod ha van valami, neked bármikor felveszem a telefont. - mondta komolyan a telefonba.

- Köszönöm! Bármi van hívlak! - majd bontottam a vonalat.


Leültem a földre a bőröndöm mellé. Fejben elképzeltem, hogy mit hova fogok pakolni. Amikor nagyjából végeztem a kipakolással, felálltam és odamentem az ablakhoz. Kora nyár van szóval olyan nyolc óra körül sötétedik. Hét múlt tíz perccel.. Olvastam le az órámról. Még tisztán láttam a lemenni készülő nap sugarait a Balaton tiszta vizèn. Úgy döntöttem, hogy mèg sètálok egyet a parton. Amikor kilèptem a teraszra ès bezártam magam mögött az ajtót, rossz érzés fogott el. Mintha figyelnènek. Körbenèztem. Nem volt semmi gyanús az utcán. Egy anyuka tolta maga előtt a babakocsit üresen. A kisfiú ott totyogott mellette a "Bogyó és babóca" főcímdalát ènekelve. Elmosolyodtam rajta, hogy milyen  aranyosan probálja ènekelni a szöveget. Mellettük egy középkorú férfi ment el a telefonját szorongatva. Láthatóan siettet és ideges is volt. Olyan lendülettel ment el a kisfiú mellett, hogy véletlenül fellökte. Az öt perccel ezelőtt még mosolygós kisgyerek mostanra már az anyukája karjaiban pityergett. Sètálás közbe ezen gondolkodtam. Egy másodperc kell ahhoz, hogy elromoljanak a dolgok. Egyik percben mèg jó a másik percben már elromlott minden. Mire feleszmèltem már besötétedett. Visszafele indultam mert nem ismertem annyira a terepet és nem akartam eltévedni. Amikor beértem a kapun megint éreztem mintha figyelnènek. Körbenèztem ès megakadt a szemem a szomszèd házon. Vègignèztem a rozoga kapun, a bedőlt kerítésen. Viszont valami az ablakra vonzotta a tekintetemet. Állt ott valaki ès nèzett. Csak annyit láttam belőle, hogy magas es sötét haja van. Szeme a kevéske fènynèl feketének látszott. Elfutott a lábamnál kèt macska ès mire visszanèztem az ablakra az alak már eltűnt...

Deni


Egy nagy dörrenèsre èbredtem. Kinèztem az ablakon de csak a sötètsèget láttam és azt hallottam, hogy esik az eső. Ujabb dörrenès ès azt követte a következő. Már javában ment ez a zajongás amikor rájöttem, hogy ez csak az ègiek játéka.




Felkeltem, feltettem a vizett forrni majd előkèszitettem a bögrèmet ès a fekete teám. Míg forrt a víz addig felmentem az emeletre a fürdőbe es rendbeszedtem magam. Visszamentem a konyhába és megcsináltam a teám meg a melegszendvicsem. Leültem a konyhaasztalhoz a laptopommal együtt és enni kezdtem. Miközben a vizsgaanyagom csináltam elgondolkodtam ès elkezdtem pásztázni a szomszèd házat. Már mióta nem láttam a benne lakókat. Abban a pillanatban egy taxi állt meg a ház előtt. Kinyilt az anyósülés felöli ajtó ès egy fiatal szőke nő ugrott ki a taxiból. Olyan tizenkilencnek saccolom. Haja kósza hullámokban omlott a vállára. A kocsi csomagtartójához lèpett ès egy nagy bőröndöt ráncigált ki belőle. Miután beszèlt a taxissal odafutott a terasz alá, hogy ne ázzon tovább, majd eltűnt az ajtó mögött. 

- Ki lehet ő? Vajon itt lesz egész nyáron? Vagy ideköltözik? Mikor látom viszont? - ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Visszatértem az anyagomhoz és befejeztem a mára kiadott részt. Összepakoltam a laptopot és elraktam. Kicsit összekaptam a házat majd leültem a Tv elè ès körbekapcsoltam. Semmi èrdekeset nem találtam, ezèrt megnéztem a híradót és felmentem a szobámba. Hèt óra fele elaludtam. Sok munkám ès tanulni valóm van, ezért kevés idő jut a pihenésre. Hètvègente szoktam több időt forditani a relaxálásra és kevesebbet a tanulásra. Mikor felèbredtem már javában sötèt volt. Odamentem az ablakhoz és csak bámultam a házat hátha meglátom. Már vagy 10perce állhattam ott amikor mozgást láttam. Megláttam őt ahogy a ház felé tart. Megèrezhette hogy figyelem őt mert mert megfordult és tekintetével vègigmèrte a házat a kaputol egészen az ablakig ahol álltam. Szeme megállapodott rajtam, majd kèt macska majdnem fellökte. Ahogy lenézett rájuk èn már el is tűntem az ablakból. 

- Most mit gondolhat rólam? Biztos azt hiszi hogy egy kukkoló vagyok. - remènykedtem, hogy nem hiszi ezt...