1. fejezet - Költözés és kipakolás

Niki

Amikor megérkeztem Keszthelyre még javában szakadt az eső.

Ez nem lepett meg engem hiszen Coloradó egyik kis városából költöztünk ide ahol folyamatosan, de tényleg napi szinten esett az eső és mindig párás volt a levegő. Amikor megállt a taxi a ház előtt, kipattantam belőle és kinyújtóztattam a végtagjaimat amik elernyedtek a sok utazástól. Kibányáztam a kocsi csomagtartójából a bőröndöm és kifizettem a taxist. Amint elhajtott besiettem a teraszra, hogy ne ázzak tovább. A kulcsaim a táskám legmélyében voltak. Szinte belemásztam az aljába mire megtaláltam.Beleillesztettem a kulcsot a zárba ami hál' Istennek passzolt bele ahogy Kriszti megjósolta. Kriszti gimi óta a legjobb barátnőm. Ő adta kölcsön az egyik házának a kulcsait -jól fizető állása van szóval megteheti- még múltkor amikor arról panaszkodtam neki,hogy milyen jó lenne kiruccanni egy kicsit a nyáron, csak nincs hova menjek. Egyből felajánlotta én pedig éltem a lehetőséggel. 

Megálltam az előszoba közepén és elképedtem. Ahhoz képest hogy kívülről milyen kicsinek tűnik a ház belülről kész palota. Sokkos állapotban álltam ott és csak néztem a  lakást.

Felszaladtam a lépcsőn és végignéztem a két  hálószobás, egy fürdős és dolgozószobás emeletet. Kiválasztottam azt a szobát amelyik szimpatikusabb volt és elkezdtem kipakolni. Pakolás közben eszembe jutott, hogy fel kell hívjam Krisztit, hogy megérkeztem.Kiszámoltam az időeltolódást, majd tárcsáztam a telefonszámát.   

- Igen tessék? - szólt bele egy rekedt és álmos hang a telefonba.

- Szia Kriszti! -üdvözöltem. - Csak annyit szerettem volna mondani, hogy megérkeztem épen... Viszont csajszikám azt el felejtett mondani, hogy ez a ház egy kész palota.

- Dehogy az, csak úgy látod. - nevetett bele a telefonba. 

- Hátha te mondod. - nevettem én is - Viszont mennem kell mivel még egy csomó mindent ki kell pakoljak a bőröndömből.

- Rendben! De tudod ha van valami, neked bármikor felveszem a telefont. - mondta komolyan a telefonba.

- Köszönöm! Bármi van hívlak! - majd bontottam a vonalat.

Leültem a földre a bőröndöm mellé. Fejben elképzeltem, hogy mit hova fogok pakolni. Amikor nagyjából végeztem a kipakolással, felálltam és odamentem az ablakhoz. Kora nyár van szóval olyan nyolc óra körül sötétedik. Hét múlt tíz perccel.. Olvastam le az órámról. Még tisztán láttam a lemenni készülő nap sugarait a Balaton tiszta vizèn. Úgy döntöttem, hogy mèg sètálok egyet a parton. Amikor kilèptem a teraszra ès bezártam magam mögött az ajtót, rossz érzés fogott el. Mintha figyelnènek. Körbenèztem. Nem volt semmi gyanús az utcán. Egy anyuka tolta maga előtt a babakocsit üresen. A kisfiú ott totyogott mellette a "Bogyó és babóca" főcímdalát ènekelve. Elmosolyodtam rajta, hogy milyen  aranyosan probálja ènekelni a szöveget. Mellettük egy középkorú férfi ment el a telefonját szorongatva. Láthatóan siettet és ideges is volt. Olyan lendülettel ment el a kisfiú mellett, hogy véletlenül fellökte. Az öt perccel ezelőtt még mosolygós kisgyerek mostanra már az anyukája karjaiban pityergett. Sètálás közbe ezen gondolkodtam. Egy másodperc kell ahhoz, hogy elromoljanak a dolgok. Egyik percben mèg jó a másik percben már elromlott minden. Mire feleszmèltem már besötétedett. Visszafele indultam mert nem ismertem annyira a terepet és nem akartam eltévedni. Amikor beértem a kapun megint éreztem mintha figyelnènek. Körbenèztem ès megakadt a szemem a szomszèd házon. Vègignèztem a rozoga kapun, a bedőlt kerítésen. Viszont valami az ablakra vonzotta a tekintetemet. Állt ott valaki ès nèzett. Csak annyit láttam belőle, hogy magas es sötét haja van. Szeme a kevéske fènynèl feketének látszott. Elfutott a lábamnál kèt macska ès mire visszanèztem az ablakra az alak már eltűnt...

Deni

Egy nagy dörrenèsre èbredtem. Kinèztem az ablakon de csak a sötètsèget láttam és azt hallottam, hogy esik az eső. Ujabb dörrenès ès azt követte a következő. Már javában ment ez a zajongás amikor rájöttem, hogy ez csak az ègiek játéka.

Felkeltem, feltettem a vizett forrni majd előkèszitettem a bögrèmet ès a fekete teám. Míg forrt a víz addig felmentem az emeletre a fürdőbe es rendbeszedtem magam. Visszamentem a konyhába és megcsináltam a teám meg a melegszendvicsem. Leültem a konyhaasztalhoz a laptopommal együtt és enni kezdtem. Miközben a vizsgaanyagom csináltam elgondolkodtam ès elkezdtem pásztázni a szomszèd házat. Már mióta nem láttam a benne lakókat. Abban a pillanatban egy taxi állt meg a ház előtt. Kinyilt az anyósülés felöli ajtó ès egy fiatal szőke nő ugrott ki a taxiból. Olyan tizenkilencnek saccolom. Haja kósza hullámokban omlott a vállára. A kocsi csomagtartójához lèpett ès egy nagy bőröndöt ráncigált ki belőle. Miután beszèlt a taxissal odafutott a terasz alá, hogy ne ázzon tovább, majd eltűnt az ajtó mögött. 

- Ki lehet ő? Vajon itt lesz egész nyáron? Vagy ideköltözik? Mikor látom viszont? - ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Visszatértem az anyagomhoz és befejeztem a mára kiadott részt. Összepakoltam a laptopot és elraktam. Kicsit összekaptam a házat majd leültem a Tv elè ès körbekapcsoltam. Semmi èrdekeset nem találtam, ezèrt megnéztem a híradót és felmentem a szobámba. Hèt óra fele elaludtam. Sok munkám ès tanulni valóm van, ezért kevés idő jut a pihenésre. Hètvègente szoktam több időt forditani a relaxálásra és kevesebbet a tanulásra. Mikor felèbredtem már javában sötèt volt. Odamentem az ablakhoz és csak bámultam a házat hátha meglátom. Már vagy 10perce állhattam ott amikor mozgást láttam. Megláttam őt ahogy a ház felé tart. Megèrezhette hogy figyelem őt mert mert megfordult és tekintetével vègigmèrte a házat a kaputol egészen az ablakig ahol álltam. Szeme megállapodott rajtam, majd kèt macska majdnem fellökte. Ahogy lenézett rájuk èn már el is tűntem az ablakból. 

- Most mit gondolhat rólam? Biztos azt hiszi hogy egy kukkoló vagyok. - remènykedtem, hogy nem hiszi ezt...